Hány Bolyai fér meg egy térben?

Nem a szöveg, a mögötte megfogalmazódó, élő, gondolkodó, valamibe őszintén hinni akaró ember a lényeg.  A Török Viola rendezésében és Sebestyén Aba előadásában látott A Tér című előadás legalábbis nagyon ebbe az irányba mozdul(gat). Kocsis István eredeti szövegének megnyirbálása minden tekintetben az előadás előnyére vált. A dagályos már-már látomásszerűen fogalmazó szöveg ugyanis nem csak érthetetlen, de a néző számára pont ezért fárasztóvá és befogadhatatlanná is tette volna az amúgy nagyon erős és feszes színészi jelenléttel és játékkal dolgozó előadást.

Johannes Bolyai a meg nem értett és el nem ismert zseni, Bolyai János a fiú, a férj, a katona, a zenész, a hívő. Sebestyén Aba jelenné téve a pillanatot, közelebb hozva az embert, valahol a szöveg mögött és a játék határán fogalmazza meg ezt a mára már szoborrá emelt figurát. A romantikus zseni póza helyett, a saját tehetségétől szenvedő ember képét próbálja megrajzolni, több-kevesebb sikerrel. Sebestyén Aba játékával próbálja oldani a szöveg befogadhatatlanságát, bár az olykor óhatatlanul is magával ragadja. Ilyenkor az erős színpadi jelenlét és szituáció sem képes megóvni az előadást a mesterkéltség szájhúzós fanyarságától. A nagyon erős gesztusok és mimika olykor túlságosan is soknak hatnak, ilyenkor érezni, hogy a színész maga is beleragadt a szöveg ragacsos filozofálgatásába. Nagyon vékony a határ az őrületig feszített szenvedély és az őrült zseni póza között, amelyet a szöveg már önmagában szinte megkerülhetetlenné tesz. Aba mégis legtöbb esetben sikeresen veszi az akadályokat, a szöveg ellen és mögött dolgozva ki Bolyai figuráját. 

Mintha az előadás végig a néző befogadóképességének határait feszegetné. Ha próbáljuk megérteni és megemészteni a szöveget, az nagyon hamar lefáraszt és érdektelenné válik az előadás, ha azonban elfogadjuk, hogy az, amit hallunk csupán díszlete Bolyai igazi tragédiájának, melyen keresztül azonban időnként mégis sikeresen tetszenek át személyes kapcsolatai és viszonyrendszerei, egy élvezhető és a figura mélységeit boncolgató előadást kapunk. Koncepció ez és nem hiányosság. 

Orbán Enci