Nincs normális élet. Csak olyan, hogy élet

2012.okt.24. szerda, 17 óra.

Székely Csaba: Bányavirág – olvasom – rendezte Sebestyén Aba. CsAba. Megnézem  a képet, áh igen, biztos ő. Szimpatikus.

Alatta hosszabb szöveg, miszerint „Székelyföldön kétszer nagyobb az öngyilkosságok aránya, mint egész Romániában. Senki sem tudja, miért. Egyesek a zord időjárással, a hegyvidék ridegségével magyarázzák. Mások…” ja, bicska, környezet, nincs kiút, lemondás, fekete humor. És egy megkapó mondat Székely Csabától:  „a fekete humor erőteljes  jelenléte  segít nekünk megfelelő  távolságból szemlélni azt, amiben élünk.” Hmm.

Hirtelen azon kapom magam, hogy öngyilkosságokat boncolgatok. S mindig ott van az a miért? Hogy a zord időjárás, avagy a környezet ridegsége lenne az ok? (fejcsóválás) Lehet, de inkább lelki  eredetű – állapítom meg. Tehetetlenség, magány, gátlásosság, s talán a közvéleményre való túlzó odafigyelés is lehetne az ok.

S akkor belépek ebbe az erdélyi, székely bányavilágba. A díszlet szegénységről, megkopottságról, öregségről árulkodik. Tipikus falusi környezet. Valamint ott ül egy ember a háztetőn, akitől legszívesebben azt kérdezném: Mi a szöszt keresel te ott, a kakasülőn? Aztán kiderül, hogy ő nem más, mint a furulyás a háztetőn. Hangszeréből ismerős felcsíki dallamok bújnak elő: „Spirituszból csinálják a pálinkát, ezért nem lát senki rajtam jó ruhát. Ha csinálnák édes tejből, ecetből, a kocsmáros nem élne a zsebemből”e népdal dallamát dudorászva.

De a zenei háttér csak kutty-futty a sziporkázó nyelvezet mellett. Közvetlen, kortárs, evilági szövege nagyon nyerő úgy a közönség, mind a szakmabeliek számára. Ilyenek hangzottak el, hogy „egy hasmenéses szőke galamb se szottyant többet, mint te; békaszarrá isszuk magunkat; a lopást öt év után minősítik karácsonyi ajándéknak.” Egyszerűen nagyszerűt alkotott Székely Csaba. Csabeszeset.

Ennél is zseniálisabb az, ami igazán teljessé alakítja ezt a remek előadást. Ami nem más, hölgyeim és uraim, mint a színészi játék. Ezt nincs mért vitatni, avagy magyarázni, ezt látni kell, ezt átélni kell, ezt végigérezni kell. Ezt a fekete világot a színészek játéka színesíti meg, a fekete komédia igazi virágai nyílnak itt ki.

Székely Bogi