Avagy… nem,
ma nincs avagy.
Mi történt pénteken, tevődik fel a kérdés. Mi nem,
tevődik fel a válaszként feltett kérdés. Na, jó, azért nem kell túlzásokba esni,
annyi minden nem volt. Volt viszont szakmaibeszélgetés, kortárs drámafesztivál beszámoló,
két előadás és egy koncert. Ennyi, csókolom, megvolt a napi beszámoló. Na,
hohó, azért nem kell ilyen szűkre szabni se a dolgokat.
A péntek az egy sűrű nap volt. A billentyűs dolgozó népek bejöttek hamarabb megírni a megírnivalókat, aztán jött a beszélgetős szakmaizás. Időhiányban szenvedünk itt egy kicsikét, úgyhogy mindenki sűrűbben nézegeti az óráját. Kicsikét késünk, de Ildikó néni megbocsájt, mert őt is viszi az ár. Közben infók, infók és infók. Járnak az ujjak, kattog az agy, figyel a szem, folyik a kávé, ropog a sósperecke. Szünetben cigi és pisilés és újra szaladunk. Valahova. Okosodunk vagy okoskodunk, sietünk ebédelni, kotorásszuk a kis ebédjegyeket s aztán kicsikét fellélegzünk. A hűséges blogger sereg pedig árnyékként követi az eseményeket, néha pedig tényleg árnyék akar lenni. Kicsit pihenni. Na, de fiatalok, ki ne essenek a betűk a laptopokból! Délután cukrászdában voltunk s akkor kicsit mindenki ide akart költözni. Ott mág a levegő is finomabb volt! Bogi, vedd a kabátod, mert 15 perc múlva előadás! 2 és fél óra, pisis, cigifüstös szünet s aztán még 2 óra. Két hosszabb és két nagyon más előadás. Aztán jött a szintén sietősebb vacsi. Nem baj, a sietség segít az emésztésnek. És utána… voila, koncert. Aztamindenit! A színház zenéje koncert méltó befejezés volt. Jó volt. Na, lefekvés, mert holnap is zajlani fog az élet. Mert… a zzzélet mindig zajlik. (nap az evidencia-közhely-aforizmaszerű-hülyesége)
Kiss Melinda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése