Kedd este a
fesztivál résztvevői Kocsis István monodrámáját, A Tér-t tekinthették meg. Az előadás rendezője Török Viola, Bolyai
János megidézője pedig Sebestyén Aba , a marosvásárhelyi Yorick Stúdió megalapítója.
Az abszolút térelmélet matematikai megalapítója, mint filozófus bontakozik ki a
nézők előtt, az üdvtan kitalálójaként.
Ez volt a
protokoll, most jöhet az előadás.
Úgy érzem, ez a produkció
osztja meg legjobban a közönséget. A színészi játék, a hitelesség kivételes,
egyszerűen zseniális, viszont a szöveg nem tűri a langyos vélményeket. Vagy
bejön a geometria, csipetnyi fizika, kiskanál matek, vagy nem. Ha az ember fia nem szereti, a szöveg nagy
része unalmas, viszont ha bejön, akkor nagyon izgalmas. Bolyait egy forgó
prizmán keresztül látjuk: zölden a zsenit, pirosan a férjet, kéken a
katonatisztet, vörösen a szerelemre vágyó, tökéletességre szomjazó lényt, aki
próbálja ezt az egészet összerakni s megkeresni örök énjét, a fehér fényben, az
összetevők halmazaként. A szerelmes férfi szerelme tekintetében találhatja meg
önmaga valódi lényegét. Megidéztetik Dante Beatrice-je, az örök nő, az
elérhetetlen fény-lény, akinek tekintete annyira tiszta, hogy a profán homo
sapiens bele nem tekinthet.
Kabát, sapka, bőrönd,
papír, izzadtság.
Az apa fiát nem
méltatja sokra, a fiút karrierje nem igazán érdekli, a feleség férjétől a
földi, anyagi szférában várja el
az előbbrejutást. János most mi lesz? A bőrönd tele papírokkal, rajtuk a tér
meghatározásával. Az elméd az örökkévalót akarja, az agyad pedig tudja mit
várnak el tőled s tudja, milyen zseniális felfedezéseket tett. De a lelked mire
vágyik?
Azt éreztem az
előadás alatt végig, hogy ez a megidézett lény, akit Sebestyén Aba fűszerezett
meg önmagával, több mint bármelyik definíciója. A hitben keres menedéket,
miközben próbálja megkeresni az abszolút értelmet. Számok, betűk, szavak, fény.
A tér. Ott keres, ahol ez a valami lehet, az egyetlen hely, szféra, dimenzió. A
térben keres. A teret keresi. Utal arra a tényre, melyre 150 évvel később
kezdenek rájönni, mégpedig, hogy egy részecske lehet két helyen, lehet két
lényege. Ahogyan az ember és örök valója. Nem akar megalkudni a világgal, a
matériával. El akarja nyomni az ösztönök emberét és tiszta akar lenni. De hát
csak porból van s csak azzá lesz. Van elméje, mely neoplatonista ideákat keres,
de van agya, ami kifejez, számol, kérdez és akar. Akar enni, inni és
kielégíteni libidóját.
A fények
kialszanak s Bolyai visszatér a szellemi szférába. A színész meghajol és most
mint Aba veszi fel velünk a szemkontaktust, hiszen az előadásban mindvégig
János fürkészte kíváncsian a közönséget. Később sikerült elcsípni a művészurat a büfében s megkérdeztem tőle, mit üzenne
ennek a megnemértett zseninek, mit mondana neki. Válasza egyszerű: Köszönöm.
Hát igen. Köszönjük.
Kiss Melinda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése