Először a Komámasszony,
hol a stukker? című előadás rendezőjének, Mircea Cornişteanunak teszünk fel
kérdéseket a darabbal kapcsolatban. A Miért
szereti ezt a darabot? kérdésre „nevetünk másfél órán keresztül és a végén
rájövünk, hogy ebben a világban élünk” –
hangzik a válasz. „Ezért szeretem ezt a
darabot”.
A darab egy magyar írótól, Görgey Gábortól
származik, és ennek a műnek a román fordításából készült előadást láthattuk
csütörtök este.
„Egy olyan világban élünk, ahol be vagyunk
zárva egy hatalmas börtönbe” – hangzik el a beszélgetés zárómondata, mintegy konklúziószerűen.
Áttérünk témában az Ovibraderre, amelyet Tóth Árpád színész-rendező vitt színpadra. Ez
egy felolvasószínház, amelybe előadáselemeket is belevittek. A rendező
elmondta, hogy ez egy kísérlet folytatása. Kísérlet, melynek lényege a
felolvasószínház határainak eltolása. A csapat azt is bevallotta: néha már
zavaró példánnyal a kézben játszani. De éppen ez a cél: a korlátok felismerése.
Abban is egyetértettünk, hogy egy gyereknek
csak szeretet kell, de nem mindegy hogyan nyilvánítja ki ezt a szülő. Ebből a
témából a teremben ülő színész-szülők elkanyarodtak egy „nevelési stratégiák” című
fejezethez. A gyereket egyenragú
partnerként kell kezelni vagy sem? – hangzik egy újabb fontos kérdés, melynek
megfejtése nem derült ki a beszélgetésből, mivel mindenkinek eltérő a véleménye
e téren.
A beszélgetést még folytathatnák napestig, de
mivel kezdődik a Hogy vagy, kortárs
dráma? című előadás, sajnos félbe kell szakítani. Majd egyszer
részletesebben is kivesézzük a témát.
Hover Annamária
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése